FészBÚÉK-rigmusok

Kedves fészbúkozó ifjak és öregek!
Pár óra Újévig: hadd szóljak veletek!
Már két alkalommal posztoltam ki "eztet",
de ne higgyétek, hogy ismétlem a verset.
Dehogy ismételem! Messze vagyok attól:
csak ellopok ezt-azt. Nem mástól – magamtól!
A jókívánságok semmit nem változtak,
mivelhogy érvényük nem veszett azoknak,
ám az évszám más lett, gyorsabb lett a ritmus...
Olvassátok szívvel idén is e rigmust!

Kívánom: mindőtök viruljon és éljen:
érezze jól magát itt az öreg fészen!
Lájkoljon ezerrel, jaj, csak ne anyázzon,
mellőzze a bökést, inkább Bingót játsszon!
Csatlakozzon oda, ahová van kedve,
de ne vicsorogjon, mint egy Grizzly medve,
ha egy politikust, kit ő szívből utál,
más lihegve imád, megoszt vagy kommentál.

Ezerfélék vagyunk. Fogadjuk el végre:
'mi nekünk vérciki, másnak üdvössége.
Ha te szőkét szeretsz, a te dolgod, haver,
de vedd tudomásul: másnak fekete kell.
Ezt jégcsap izgatja, azt egy nyurga meleg –
nagy ez a sárteke, van hely, elhiheted.
Épp az a jó dolog, hogy hétmilliárdban
nincs egyforma ember vágyakban, tudásban.
Ha akad valami, ami klassz a fészben,
hát a sokféleség: képben, szóban, szívben.

Egyenként kívánok nektek jót és szépet:
kétezer-tizennyolc legyen a te éved,
sok-sok szerencsével, mit nem kísér átok …
Még józanul boldog új évet kívánok!

Last Update: 2017.12.31. (<< 2016.12.31. << 2013.12.28.  )

Appendix

Az optikai rács mögött,
a redőny lécei között
húzódik meg szemérmesen,
művészileg szellemesen
a jókívánság – angolul.
Trouvaille híján most magyarul
mondom (régi felismerés),
hogy üzenetként ez – kevés.
A petárdákból van elég,
üres szólamokból elég,
ígéretből, szóból elég:
üresen kong. Azonfelül
a boldogság itt van – belül.
Egészség kell, túlélni kell,
valaminek örülni kell,
valami célt kitűzni kell,
valamiért lobogni kell,
beállva valaki mögé,
futva a szerelem elé,
hajolva a bölcső fölé,
kart tárva valaki felé
vagy baktatva a sír felé –
mindegy. Derű, humor, mi kell,
élet-gyertyát égetni el,
és tudni kell… s z e r e t n i még:
ezektől lesz „boldog” az év.

(2016.12.31. 21:40)

Komment Lengyel Zoltán posztjához - Haász István facebook-oldalán

KÉP: Lengyel Zoltán: Happy New Year (2017)

FészBÚÉK-rigmusok

Kedves fészbúkozó ifjak és öregek!
Pár óra Újévig: hadd szóljak veletek!
Kívánom: mindőtök viruljon és éljen:
érezze jól magát itt az öreg fészen!
Lájkoljon ezerrel, jaj, csak ne anyázzon,
mellőzze a bökést, inkább Bingót játsszon!
Csatlakozzon oda, ahová van kedve,
de ne vicsorogjon, mint egy Grizzly medve,
ha egy politikust, kit ő szívből utál,
más lihegve imád, megoszt vagy kommentál.
Ezerfélék vagyunk. Fogadjuk el végre:
'mi nekünk kárhozat, másnak üdvössége.
Ha te szőkét szeretsz, a te dolgod, haver,
de vedd tudomásul: másnak fekete kell.
Ezt jégcsap izgatja, azt egy nyurga meleg –
nagy ez a sárteke, van hely, elhiheted.
Épp az a jó dolog, hogy hétmilliárdban
nincs két egyforma fej vágyakban, tudásban –
Ha akad valami, ami klassz a fészben,
hát a sokféleség: képben, szóban, szívben.
Egyenként kívánok nektek jót és szépet:
kétezer-tizenhét legyen a te éved,
sok-sok szerencsével, mit nem kísér átok …
Még józanul boldog új évet kívánok!
.
Last Update: 2016.12.31. (<< 2013.12.28.  )

Ádám tizennyolc

Szeresd a fát, a mesterséged,
ne térítsen el senki téged,
ha fáradni, alkotni kell.

Szabad kockulni is utána
MadMax játékkal óraszámra,
de arra is, mi érdekel,

hagyjál időt: betűre, képre,
minden fontosra, minden szépre,
s persze, a szerelemre majd,

mert most tizennyolc vagy, de gyorsan
szállnak az évek hosszú sorban…
Legyen vágyad, célod, mi hajt.

Ádám, csöppet se légy zavarban.
Minden halad, mint kés a vajban:
hidd el, lemegy ez a nap is.

Nyilván nem titok, amit mondok:
kívánom, legyél nagyon boldog
bő nyolcvankét év múlva is!

(2016.12.14.)  #alkalmi #szgá

Negyvenes

A langy meleg esőbe fordult,

mintha siratná az időt,
más október volt, istenemre,
négy évtizeddel ezelőtt.

Csorgott a nap a házfalakról,
mézízű volt a levegő,
és már kitörni készülődött
egy ismeretlen, új erő.

A kék erek lüktetve tették
fel és alá a dolgukat,
a hófehér bőr megfeszülve
nem értette parancsukat.

Aztán a fájdalmak hajóján
inogtunk ketten: te meg én,
csak hánykolódtunk, s fennakadtunk
a pillanatnak jéghegyén.

Ebédidő volt, deszka reccsent,
s mikor felfogtuk, hogy mi van,
már mind a ketten sírni kezdtünk:
én fojtottan, te hangosan.

Oly prózai s oly ünnepélyes
volt az egész, nem is tudom –
Téged elvittek, elaludtam
homokzsákkal a hasamon.

A fájdalmak hajója eltűnt,
még láttam: úszva menekül,
és öntudatlanul is tudtam,
minket már semmi el nem választ,
nincs többé „külön”, „egyedül”.

(2016. október26. 12:40)

Ágnes lányom ma 40 éves.

Kevés vagy... (cyranoNsense 2016)

Tegnap azt kérdezted tőlem, mért nem fogunk mi járni,
most megpróbálom neked árnyaltan elmagyarázni.

Hazugság, hogy szívem szeretni nem akar,
de oly kevés vagy, mint kifliben a kanyar.

Becsülöm egy nőben, ha művelt: ír és olvas,
de kevés vagy, mint kempingsajtban a sátorvas.

Korántse hidd, hogy a hangod fülemnek nem édes dallam,
de kevés vagy, mint lopótökben a bűnözési hajlam.

Szemed, hajad szép, alakod hibátlan, csodás,
de kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás.

Kicsiny kezedben bájos a tű és az olló,
de kevés vagy, mint erdőtűzhöz a poroltó.

Arcod alabástrom, sóhajod éltető,
de kevés vagy, mint hegyekben a térerő.

Ajkaidról mézédesen csordul a nevetés,
de kevés vagy, mint golyó ellen az integetés.

Fülcimpád’ rózsapír futja el a suttogásban,
de kevés vagy, mint Quasimodo a hátúszásban.

Szemérmes pillantásod, mit reám vetsz, oly vadító,
de kevés vagy, mint szöcskében a lengéscsillapító.

Csücsörítesz, ha torkod édesen hangicsál,
de kevés vagy, mint törökmézben a janicsár.

Kecsesen áll a kezedben a villa és a kés,
de kevés vagy, mint disznózsírban a röfögés.

Áhítatod tiszta. Nézni: teljes önkívület,
de kevés vagy, mint könyöklőben a térdízület.

A harcmező zaja riaszt, félsz attól, hogy hullát láss,
mert kevés vagy, mint Balaton szeletben a hullámzás.

Békés természetedre alig hat emóció:
kevés vagy, mint diós tekercsben az indukció.

Jelenléted olyan, mint angyali kézlegyintés,
de kevés vagy, mint hóemberben a vérkeringés.

Ó, bárcsak ne kellene kívüled soha más!
De kevés vagy, mint madártejben a csipogás.

Mért könnyezel? Szerelmet nem gerjeszt részvét.
Kevés vagy, mint repülőgépen a vészfék.

Beteg testemen balzsam lenne egy érintése kezednek,
de kevés vagy, mint árvaházban a szülői értekezlet.

Boldog volnék, ha lehetne egy fiam vagy lányom,
de kevés vagy, mint taposóaknán a lábnyom.

Nem állítom azt, hogy ne volna benned semmi érték,
de kevés vagy, mint dobostortában az ütemérzék.

Még mindig nem érted? Eszed hát mit sem tanult?
Kevés vagy, mint pilótakekszben a katapult.

Miért van tehát, hogy Cyrano veled semmiképp se járhat?
Mert kevés vagy, Roxán, mint börtönben a vészkijárat.


(2016.09.20.)

Kép forrása: Thoughts On Theatre (szerkesztett)

Cyrano: Edmond Rostand (1868-1918) verses drámájának hőse, a nemes lelkű, gyöngéd szerelmes, aki hatalmas orra miatt szerelme viszonzására sohasem számíthat, aki magát kicsúfolja, 'ha kell', ám célzást sem tűr az arcát elcsúfító orrára, mert 'becsülete' védelmében bárkit leszúr, kardélre tűz.(...) Cyrano beleszeret Roxánba, a csodálatosan szép leányba, ám a hölgy a szép, de értéktelen Christiant szereti. Cyrano Christian nevében udvarol csodálatos líraiságú versekben Roxánnak, az ő kedvéért védi az ifjút a háborúban. Tehát Roxán végig Cyranót szereti (a lelkét, a versein keresztül), és nem Christiant. De ez csak a hős halála előtti pillanatokban derül ki a nő számára. (Legeza Ilona nyomán)

Apolitikus limerickek

Első blokk (1-5.)

Lajoska letért a pályáról,

leszakadt Debrecen fájáról,

akármit beszélhet,

urasan megélhet,

hülyeség ömlik a szájából.

Kuporog Lacika (kövérke)

szögesdrótkerítés tövébe’,

homlokát ráncolja,

tíz ujján számolja,

hány migráncs fér még a zsebébe.

Viktorka szedte a forgácsot,

erdőben látott egy migráncsot,

gyufája lepottyant,

gulyása kilottyant,

eheti délben a bográcsot!

Gyurika fölült egy tevére

gizahi piramis tövébe’,

pénzt látott jobb szemmel,

elbambult bal szemmel,

s hűvösre vezette tevéje.

Jánoska dalol a kvótáról

hamisan lejegyzett kótából,

lovagot lapogat,

posztokat osztogat:

menekülj előle jó távol!

(2016.08.31.)

Második blokk (6-10)

Pagonyban andalog Árpika,

pislog, mint réten a tátika,

Guccsiját himbáló,

Viktorkát ellátó

(tanáccsal, mi mással?) bácsika.

Récselke repcsire felpattant,

férjén a zakó majd’ szétpattant,

arabul de fasza

Tiborcnak panasza,

csakhogy a tolmácsa bekattant.

Tóni a joghurtot utálja,

sőt, még a kefírt se komálja,

garázdák fizettek,

a bírák nevettek:

„hiába, vót ezer komája”.

Palika koppintva disszertált,

ne hidd, hogy dobbantott, dezertált,

elnökként beégett,

a képe nem égett,

utazgat: lefőzi Heyerdahlt.

Keverőpultnál ül Mariska,

mellette Desmond, a barista,

háttérben, jó húsban,

vokálban, kórusban

dalol sok gerinces szólista.

.

(2016.09.06.)

Harmadik blokk (11-16.)

Tanévre Zolika mit izen?

Ne legyen migráncs az isiben!

Klikkezik, vigyorog,

álcázva vicsorog:

tisztára Klébelsberg – kicsiben.

Zsoltika ideges ma este,

tagkönyvét, keresztjét kereste,

anyázott, de nagyot,

ily bunkó lovagot

nem találsz lámpással keresve!

Lőrinc a dinnyéket vizezi,

magát a vasútkán viteti,

övé fél Dunántúl

földestül, kondástul,

szavát se hisszük, bár hiteti.

Jánoska üzente Brüsszelnek:

ahányat küldtök, én tüsszentek,

szónokol, írogat,

migránccsal riogat,

kamuzik, ezret már tüsszentett –

Földvártól nem messze, Kötcsébe’,

Dobozy-kúria keblébe’

az agytröszt összegyűlt,

a plafon majd’ ledűlt:

szórták a port egymás szemébe.

Kabinet Tóni, a ravaszdi,

kvótáról hív minket szavazni,

szomszédja tendert nyert,

bennünket isten vert:

eldöntött kérdéssel szarozni –

(2016.09.12.)

Végjáték-limerick

Október kettő a határnap.

Létszám: csak ez számít Orbánnak.

Nincs jogom, belátom,

bocs, drága barátom,

de ne menj szavazni vasárnap!

(2016.09.14.)

Limerick, Limerik = francia eredetű, de angol nyelvterületről elterjedt, nonszensz vagy badar vers. Ötsoros, háromütemű 8-as vagy 9-es (a) és kétütemű 6-os (b) sorokból áll. Rímképlete: aabba.

„A limericknek három fajtája van: 1. nők jelenlétében is elmondható limerick, 2. az olyan limerick, melyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, és végül 3. a limerick.” (Várady Szabolcs)